http://www.parkapcsolatok.hu/ A Párkapcsolatok fórumán az elmúlt 1 hétben írt témáinak bejegyzései. Párkapcsolatok fóruma 2008 (C) hu Fri, 18 May 2012 09:59:53 +0200 Sun, 26 Apr 2009 10:49:18 +0200 http://www.parkapcsolatok.hu/rss.php http://www.parkapcsolatok.hu/logo/pf_norm.jpg http://www.parkapcsolatok.hu/ 144 48 Szia, szerintem erkölcsi oldala is van a dolognak, tudom, az ma nem dívat, de, kérdezz meg 1 szekszológust az érzéseid, tetteid karban tartására. faith http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4100#4125 Segítsetek lécci! Fri, 18 May 2012 09:59:53 +0200 Ideje,hogy eldöntsd,szükséged van-e erre a 'kapcsolatra'.Ha okot adnál a féltékenykedésre,az ő módszerei akkor is durvák.Soha nem fog megbízni benned,és valljuk be,te sem ilyennek képzeled a boldogságot.Neked is 1 élet jutott,ne legyen mind1,hogy kivel osztod meg. :/ Judy83 http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4119#4124 Féltékenység, vagy, kifogás Fri, 18 May 2012 08:53:28 +0200 Nem tudom, hogy mi oknál fogva csinálja ezt, mert előre kijelenti semmit nem lehet, még akkor sem ha van tippünk. Amit mondtam az legtöbbször bejött, saját tapasztalat, viszont már rég rossz, ha egy ember semmit nem képes meghallani, és csak a saját feje után megy. Onnantól kezdve kialakul egy csőlátása és a saját önző játékait űzi, amivel mindent felrúg, mert átszakítja a határokat, bizalmatlanságot kelt, kétségeket, és elmar mindenkit. A kérdés csak az, hogy vajon tényleg a kapcsolat bukására játszik, v önmagával szemben vannak olyan problémái, amit mással szeretne palástolni. Egy idő után minden türelem és kitartás megszűnik létezni, és onnantól kezdve vége lesz. onepeople http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4119#4123 Féltékenység, vagy, kifogás Thu, 17 May 2012 20:31:39 +0200 Köszönöm a tanácsot, de minden ember más és más , már fizikailag is. Hiába olvasod a médiák rengeteg tanácsait a szekszről is pld, nem jön be mindenkinél. Én, elnéztem ezeket a bebizonyithatatlan kifogásokat sok esetben mert nekem számított, mert szerettem, kapcsolatunk izzó volta kissé csillapodott, most is még szeretem, de, inkább menjen. Maga a tudat, hogy lehallgató készüléket helyeznek a szobádba a tudtad nélkül, hát, ijesztő. Ennél a pontnál azt mondtam magamban, szólni sem tudtam, alig kaptam levegőt, hogy ember erre képes legyen. Bizonyitsam be, hogy nem az ágyamban köhögtek, hát, nincs értelme bizonyitásnak szerintem. Tehát ez nem féltékenység, hanem, a szakitani akaráshoz egy dolog, talán azért, hogy a féfrfi győzzön, hogy ne az ő hibája legyen. Tehát, már szeretetről nem is beszélhetünk. Ezt, nem értem a férfiakban, mert sokat olvastam én is itt az ldalakon, arról is, hogy a nők alkalmazzák inkább ezt, a pasi vgyonáért stb. Nálam erről szó sem lehetett, tőle nem sok, de kis anyagi előnnyel rendelkezem. Ha a pasi talál, anyagiakban előnyösebb partnert tőlem jobbat, és bizonyitani akar ott is, hogy a férfiassága milyen szuper, akkor is mondja meg az igazat. Ez lenne a tisztességes, úgye? faith http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4119#4122 Féltékenység, vagy, kifogás Thu, 17 May 2012 18:54:20 +0200 Azt minden tapasztalt ember tudja, hogy a féltékenység először mindig az önbizalomhiányból fakad, és ilyenkor ahelyett, hogy az ember önmagára figyelve észrevenné, hogy saját magával szemben problémái vannak, minden egyes nap képes átlépni felette, és mindig a másik emberben keresni a hibát, mint ha meg lenne győződve arról, hogy ő jó úton jár. A másik jellegzetes probléma, hogy ilyenkor az ember nem képes felvállalni önmagát, amibe beletartozik az önmagával szembeni kiegyensúlyozatlansága, és ezért bárminemű kifogás, megfutamodás előtérbe szokott helyeződni. Mivel önmagát nem képes felvállalni, így a másik embert sem tudja, figyelmetlenné válik és fokozatosan kialakul két ember között a bizalmatlanság. Minderre létezik megoldás. Ha már az ész érvek, a kedvesség nem használ, akkor nincs szükség magyarázkodásra, mert az úgy sem old meg semmit. Oda kell állni elé, határozottan el kell mondani, hogy mit gondolsz erről az egészről, mit érzel, mire vágysz, és ezt kell számára tudatosítania önmagában. Ha mindez lepereg róla, akkor lehet elgondolkozni azon, hogy vajon neki milyen takargatni valója van. onepeople http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4119#4121 Féltékenység, vagy, kifogás Thu, 17 May 2012 18:29:23 +0200 Szia, szerintem minden nőnek jól esik és az önbizalmát erősiti, feldobja, ha látja, tetszik másoknak is. Ez, persze nem ok arra, és nem biztos, hogy minden szimpatikus szempár tulajdonosával megcsal. Nem kell ennyire bizalmatlannak lenned. Viszont, ha már most ezt megcsalásnak gondolod, akkor tényleg érdemes mást keresned, mert megkeserited majd az életét a sajátodat is, a bizalmatlanságoddal. :( faith http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4085#4120 Megcsaltak vagy sem? Thu, 17 May 2012 18:03:59 +0200 Sziasztok, mit gondoltok, ha a pasitok rendszeresen bizonyitékot keres a lakásodban arra, hogy mással is kavarsz e, akkor féltékeny, önbizalomhiányos, vagy csak becsajozott és nem mer őszínte lenni, vagy agyilag zokni. Ha, az ágyadban megtalál egy valamit, valamint a szemetesben a betétet, és szerinte annak pasi szaga van, szerinte, szerintem nem, akkor erre mit lépnétek. A fiam beugrott hozzám valakivel, 10 percre, és ment is tovább. Kedvesem pár nap múlva elővette a kis pendrájvot, és lejátszotta nekem, hogy azon 1 köhögés van, ami a közös ágyunkból hallatszott, 1 idegen pasival voltam, és már pakolt is haza a lakásába. Valóban, tényleg hallatszott a köhögés, de, hogy az a fiam volt, vagy a 2 m-re lévő udvarról került a felvételre, azt csak a jó ég tudja, de az, biztos, hogy nem az én ágyamból jött az halálbiztos. Dehát, ha van valakije, és nem meri felválllani a szakítás okát. Pedig teljesen emberi dolog, ha valakibe belehabarodott, ha már velem nem jó. Nálam, ez természetes emberi dolog. Na, mindegy, emberi mivoltomban sértett meg a fiam is azt tanácsolta, ne mondjam, hogy ő volt ott, igaz nem a hálószobámban volt, és nagyon csúnyán köhög mindig. Inkább hagyjam menni mondta, mert szerinte ez csak kifogási ok akar lenni szakításra. Nem féltékenység, szeretetről szó sem lehet, ha valaki ilyen eszközt helyez el titokban igaz. Létezhet ilyen történet, hogy a pasik nem merik felvállalni a semmi áron a szakítani akarást. faith http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4119 Féltékenység, vagy, kifogás Thu, 17 May 2012 17:56:24 +0200 Hogy mi tűnt el, azt bizonyára érzed legbelül önmagadban. Tekints vissza, hogy milyen volt a házasságod az első pár éve és milyen most, és egyből rájössz, hogy mi hiányzik az életetekből. A megszokások hamar eluralkodhatnak egy kapcsolaton, ami képes mindent megfertőzni. Mi hiányzik? Elsősorban a figyelmessége, ami minden kapcsolat alapját képezi. Ha nem kapsz elég figyelmet a másik embertől, akkor a kommunikáció is képes megromlani ami megint csak egy fontos tényező, és emellett maga a tűz, a szenvedély, a szerelem minden érzése is képes kisebb lánggal égni, vagy teljesen megszűnni. A figyelmetlensége által nem fog nőként felnézni rád, nem tekint nőnek, kevésbé fog udvarolni, bókolni, észrevenni olyan apró pillanatokat, ami tulajdonképpen a legfontosabb, mert a sok kis apró pillanat varázsa által lehet igazán szenvedélyes életet élni. Ritkábban visz el bizonyos helyekre, és unalmas megszokott élet kerül, a harmonikus kapcsolat helyére, ami valóban a sablonos kapcsolathoz hasonlít és végül teljesen ellaposodik. Egyedül csak a kötődés, a megszokás miatt maradnak együtt az emberek, de már nem egymással, hanem egymás mellet, ami elég nagy különbség. Hogy milyen megoldás létezik? Több időt kéne szentelni a kommunikációra. Le kéne ülni és meg kéne beszélni minden egyes problémát. El kell határoznod magadat rá, kell hozzá egy olyan hozzáállás, határozottnak, következetesnek kell lenni, hogy észrevegyen. A férfiaknál sokszor problémát jelent, hogy hangosan , önmaguktól kifejtsék a gondolataikat, pedig másképp nem fog működni. Minden problémát csak úgy lehet orvosolni, ha elegendő időt szakítotok a beszélgetésre, végig kell mindent járni. Látni fogod rajta, hogy milyen a hozzáállása, hogy mit akar megtenni, hogy mire hajlandó, és ebből nagyon sok következtetésre fogsz szert tenni. Ha erre totál nem hajlandó, és úgy érzed hogy teljesen érdektelenül áll hozzá, és folytatja továbbra is azt a viselkedését, akkor kell döntened, de egymagad, ami nehéz, mert így egymagad maradsz. Minden döntéshez társul egyben egy nagy felelősség is. Más lehetőséged nem lesz v döntesz, v hagyod magadat tönkre tenni. Nagy lelki erő szükséges hozzá, de egy életed van és ezt nem szabad elfelejteni. onepeople http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4110#4118 mi a lehetőség Thu, 17 May 2012 16:06:24 +0200 Ezért mondtam többször is, hogy mindent a maga fokozatosságával. Ha gyorsan beleszeretsz, még mielőtt valóban meg tudnád ismerni, és nem várt helyzetek elé állít az élet, amivel nem tudsz megbirkózni, akkor újra előjönnek a negatív emlékek. Nem maradsz le semmiről sem. Elkezdhetett nálad kialakulni egy erősebb vonzódás iránta, sok minden megtetszhetett benne, ami fontos dolgok, de nem csak a külsőségek számítanak, hanem mindaz, ami magában az emberben található. Az fogja leginkább őt magát meghatározni. Az szép dolog, hogy voltak eddig olyan megnyilvánulásai, ami által azt érezhetted, hogy érdeklődő, figyelmes, hogy foglalkozik veled. Ez akkor fog igazán nagy szerepet játszani, ha egy folyamatosságként lesz jelen, amit nap mint nap képes leszel érezni, mert ezáltal fog kialakulni az a fajta hitbéli bizodalmad ő benne, ami a megnyugvást is elhozza számodra. A nyíltságát is értékelni kell, de itt is kell egy fokozatosságnak jelen lenni. Mert mindig mindent teljes összefüggéseiben kell értelmezni, kell egy teljes rálátást kapni minden egyes kapcsolatnál. Fokozatosan ismerkedtek, egyre több információt kaptok egymásról és így folyamatosan elkezd kialakulni egy kép. Másként is lehet csinálni, viszont akkor gyakori kétségek támadhatnak benned, és ez az egész napodat is képes elszúrni. Fontos, hogy mindazt amit kimond, azt mennyire is veszi komolyan, hogy mi van mögötte. Gyakori tapasztalat, hogy a kapcsolat elején nagyon belelendülnek az emberek, és később minden veszít az erejéből, ezért kéne mindig mindent mértékkel csinálni. Időt kell szakítani a mérlegelésre, a számadásra, hogy legyen egy folyamatos önértékelése, ami rengeteg hibától képes megóvni. Meg kell figyelni, hogy mennyire lesz most érdeklődő, hogy milyen tervei és céljai lesznek veled, hogy téged mennyire vesz majd figyelembe, és ennek hatására el tudod dönteni, hogy ez a kapcsolat képes tovább fejlődni, v nem. Nagyon sokat számít a figyelem, mert az mindent képes eldönteni. Az érzelmek mellett mindig meg kell férnie a gondolkodásnak is. Mert csak így lehet egy tiszta képet kapni. Nem kell pánikolni, idegeskedni, egyszerűen csak keresni kell vele a kapcsolatot, figyelni kell, határozottnak lenni, hogy azt lássa benned, hogy te komolyan gondolod, és ki fog minden derülni. onepeople http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4113#4117 Nem tudok bízni a páromban! Thu, 17 May 2012 15:39:32 +0200 Szia! Hasonló cipőben jártam én is már jó régen.Én 14 éve élek együtt a "párommal".Nekem is van 1 lányom.Egyszer 2 szer félreléptem én is,de nem érte meg,legalábbis az én szemszögemből.Utáltam magam és gyülölltem magamat azért,h rossz útra léptem,a mai napig nemtudtam túltenni magamat rajta,állandó mar a bűntudat,annak ellenére,h totál egyedül maradtam lelkileg,még barátaim sincsenek.az én gyermekem apja egy anyuka kedvenc,ő miatta megy a balhé itthon ha megy,de általában ,egymáshoz se szólunk.így a legjobb.Én nem akarom osztani az észt neked,de gondold meg,megéri?Én sajnos azóta pánikbeteg lettem,folyton szorongok,egy nyugodt pillanatom nincs,és mindez azért,mert hülyeséget csináltam.HA csak meglátom összeszorul a gyomrom,mégis persze én is vágyom arra,h egy normális férfi végre az utamba kerülne,de előbb ebből kellenne kimásznom,ami nem könnyű,főleg ha az embernek gyereke van.Ez persze a te döntésed,neked kell érezned mi a legjobb neked. Nóra http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4110#4116 mi a lehetőség Thu, 17 May 2012 12:42:39 +0200 onepeople köszönöm a válaszod. Amit én is furcsállottam az az volt, amikor megkérdezte lehetünk -e egy pár. Mivel régóta keresem az igazi boldogságot, és az elmúlt napok beszélgetései alatt a srác elmondása szerint is azt vettem ki az egészből, hogy ő is ugyan azt keresi amit én. Tehát örömmel és bátran mondtam igent. Na és persze eddig csak álmodoztam olyan pasiról mint ő, mivel nagyon jól néz. Szóval lehet ezért is a sietség, nem akartam lekésni róla ... Viszont tegnap (szerda reggel) hagyott egy kedves üzenetet, amit én boldogan olvastam el délelőtt. Alig vártam már mikor végez a munkahelyén, hogy írjon vagy telefonáljon mikor is találkozunk. De nem hívott és nem is írt. :( Azon a közösségi oldalon ahol rám talált, online volt 16 órakor, de a másik oldalon ahol folytattuk az ismerkedést már nem. Ezt egy párszor még eljátszotta, majd délután 18 fele a jól ismert közösségi oldalra is belépett. Vártam, hogy írjon de hiába. Írtam neki több üzenetet is, de percek múlva mindig kilépett ... Ez olyan 21:30-ig folytatódott úgy, hogy a másik oldalra be sem nézett. Gondoltam is magamba a nagy pánikolás közepette, hogy biztos a munkahelyén vagy otthon történt valami amiért nem válaszol. Átgondoltam és át is olvastam mindent attól a perctől, hogy Ő írt nekem azon a bizonyos napon. Minden szép és jó volt, sőt utóbbi napokban nagyon személyes dolgainak az elérhetőségét ill. adatait is kiadta nekem. Kérdeztem is tőle, ennyire megbízol bennem ilyen kis idő után? Persze igennel válaszolt! Így kicsit félve is, de kezdtem megnyugodni, hogy ha nem lennének (szerintem) komoly szándékai személyes dolgokat (közte banki adatokat is) nem adna át nekem. Ám hiába a sok adat és szép szavak, kedvesség meg ilyesmik csak-csak motoszkált bennem az, hogy itt valami gubanc lehet. Az ismert közösségi oldalon ahol nyíltan vállalja a kapcsolatunk, elkezdtem nézegetni a képeit és az adatlapját. Ám ahogy lapozgattam a képek között, valami furcsán akadt meg a szemem!!! Új hozzászóló a képhez ... Megnéztem a hölgyemény adatlapját amin újabb furcsaságot találtam. Messze lakik tőlem és a sráctól is, na és új ismeretségre tett szert 4 órája, aki persze az én új "párom". Eléggé ideges is lettem ezért, de megfordult a fejembe, mi van ha már rég óta ismerik egymást de csak most találtak egymásra az oldalon, mert egyiküknek sincs sok ismije, na és a csajnak tök üres az üzenőfelülete is. Mint ha a napokba regelt volna ... Na innentől a bizalom még jobban elszállt, pedig próbáltam bízni a srácban. Tényleg olyan dolgokat is megosztott velem a beszélgetések során, amihez az ismerkedésünk alatt közöm nem lett volna. Megbeszéltünk mindent amit szükségesnek láttunk, sőt a találkozásunk után a volt feleségének is (akitől pár hete vált el ténylegesen) is elújságolta, hogy megismerkedett velem és én milyen vagyok. Ebből azt szűrtem le, hogy a gyerkőcök miatt is avat be engem az exénél. Mivel sokszor és jó nagyokat csalódtam, valahogy mindig megérzem ha gubanc van. Többször is kérdeztem a sráctól, amikor elfoglaltabb volt, hogy mi baj és van -e félnivalóm. Nyugtatgatott, hogy ne féljek és ne parázzak nincs semmi baj ... De most ez a nő mégsem hagy nyugodni. :( Lehet máris másnál keresi a boldogságot, én pedig csak egy kaland voltam??? De akkor miért nyugtatgatott, miért osztott velem meg mindent, a tegnapi napig miért keresett rengetegszer, miért tervezte a közös horgászást és a napokat, és vajon miért hívta fel anyukám kétségbeesetten amikor nem ért el telefonon? Nem értem. :(( De félni nagyon félek! A mai napon telefonon megpróbálok vele beszélni, hát ha sikerrel járok és ki tudom deríteni az eltűnésének okait, de nagyon rettegek attól vajon milyen választ kapok. A srácot nagyon megkedveltem, sőt jól bele is habarodtam. Nem szeretném elveszíteni. Ezt persze közöltem is vele! Jah, a hétvégén megjegyezte nekem, hogy miért nem állok át én is BV-snek, mert hogy két rendvédelmis milyen jól passzolna egymáshoz a mindennapokban. :) Én persze csak mosolyogtam, majd azt mondtam neki: nyáron lehetséges felköltözöm Pestre ... De ő csak nézett maga elé bambán majd rám, hogy miért akarom én itt hagyni. Ám ennyire szerencsétlen nem lehetek, hogy nem találok ill. talál meg engem egy normális ember. :( Már komolyan azon gondolkozom, hogy zárdába vonulok ... Itt vagyok magányosan vénülő fejjel, pedig csúnya sem vagyok és nem is lehet rám azt mondani, hogy nem vagyok csini ... Jó, tökéletes nem vagyok, de szeretni és tisztelni a másikat tudom. Ezért nem is volt még soha alkalom arra, hogy én dobtam volna valakit. Ha valahol elromlott próbáltam megjavítani és nem eldobni. De más soha sem így gondolta, mint valami zsebkendőt egyszerűen eldobott. :(( Nos? Ilyenkor mi van. :D Már kínomban kinevetem saját magam szerencsétlenségét is. :,[ Anonymus01 http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4113#4115 Nem tudok bízni a páromban! Thu, 17 May 2012 02:21:55 +0200 Nem minden ember egyforma, ez valóban igaz, ezért kell mindenre megfelelő időt szánni! Mindennek meg van a maga ideje, amit nagyon sokan el szoktak felejteni, és mivel gyorsan beleugranak a kellős közepébe, sokszor pofára esnek. Mindennek hagyni kéne időt, a maga fokozatosságával, mert nekem úgy tűnik, hogy a te esetedben is pár nap alatt már olyan dolgok történtek, amit egyáltalán nem kéne elsietni. Gyakori tapasztalat, hogy azok az emberek, akik már régóta vágynak valakire, bármire képesek és túlságosan elsietik. Visszább kéne venni egy kicsit a tempóból, hogy valóban átláthasd, hogy miként képes téged értékelni, megbecsülni, viszonyulni hozzád. Azért az elég erős, hogy pár nap után kijelentitek, hogy egy pár vagytok. Ehhez rengeteg beszélgetés, különböző helyzetekben való tapasztalat szükséges. A bizalom kialakulásához is rengeteg idő kell, és ezt pár napos, v pár hetes együttlét által még nem alakul ki. Nem kell egyből a rosszra gondolni, nem kell negatív dolgokon gondolkodni, nem szabad, hogy a múltban bekövetkezett történések befolyásoljanak. Ugyanakkor figyelj oda önmagadra, a srác megnyilvánulásaira, a viselkedésére. Mindig szakítsatok időt mindenre. Mindent a maga fokozatosságával! onepeople http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4113#4114 Nem tudok bízni a páromban! Thu, 17 May 2012 00:10:14 +0200 Kedves Fórumozók! Tanácsot szeretnék kérni Tőletek! Lassan 2 hete, hogy megismerkedtem a jelenlegi párommal egy közösségi oldalon ... Csak úgy nézelődtem és olvasgattam, amikor a srác megkérdezte, hogy ismerkedhetünk -e, amire én örömmel válaszoltam, hogy igen. Mivel ezen a közösségi oldalon a chat elég furcsa, mondta, hogy menjünk át egy ismertebb oldalra beszélgetni ... Nagyon jó irányba haladtak a dolgok, érdeklődött felőlem, majd másnap megkérdezte találkozhatunk -e. Megbeszéltünk 9-re egy találkát. Amikor leszálltam a buszról és odasétáltam Hozzá, az üdvözlés után megjegyezte, csalódott! Persze azt is szóvá tette, hogy pozitívan. :) Sétálgattunk, ismerkedtünk egymással. Elmesélte, hogy nem rég vált el és van két gyermeke, na meg azt is, hogy nem nagyon sikerült az élete ... Azt is megkérdezte, hogy ez engem zavar -e az, hogy 2 gyerekes apuka, amire természetesen nemmel válaszoltam. Ahogy beszélgettünk és nevetgéltünk egyre többször közelített mint aki szeretne megcsókolni ... Mivel nagyon tetszett nekem a srác és igazából szerettem volna már egy kapcsolatot a sokadik próbálkozása után én csókoltam meg. Ekkor megkérdezte, hogy lehetnénk -e egy pár. Bátram válaszoltam, hogy igen. A srác ezután legalább még 5x megkérdezte, hogy biztos vagyok -e a válaszoltam, amire én persze sokadik alkalommal is igent mondtam. :) Lassan elérkezett a 22 óra és mivel mindketten buszhoz voltunk kötve eljött a búcsú ideje. Hazaérve nagyon boldog voltam, alig fértem a bőrömbe az örömtől. Gondoltam magamba, lehet most jön el az igazi boldogság ... Mivel a srác elég sokat dolgozik és a munkája is elég stresszes, csak este beszélgettünk. Közölte is, hogy munka után 1-2 óra kell neki, amíg átzökken a normál életbe ... Megbeszéltük pár nap múlva találkozunk és együtt töltjük a hétvégét. Az időpont meg volt beszélve hol találkozunk, de akkor jött a döbbenet. Nem érkezett meg akkorra amikorra meg volt beszélve. Én már azt kezdtem gondolni, na ennek is lőttek, biztos átvert. Na de ezután már azon agyaltam, ha nem akar jönni miért hívott volna fel előtte is 4x, na és az első randin is átverhetett volna ... Már-már azon filóztam, hogy ha nem jön 5 perc múlva hazamegyek, de mégis vártam. Nem hiába! Perceken belül megérkezett és elpanaszolta, hogy lerobbant a busz. Mivel engem nem ért el telefonon (nem volt térerőm) kétségbeesetten hívta anyukám, hogy mi történt. :) A srác hétvégére egy szállodát választott, romantikus vacsival, szórakozással stb. ... Sokat beszélgettünk, érdeklődtünk egymásról. Megbeszéltük ki mit szeret és, hogy mindketten sokat csalódtunk. Meg kell jegyeznem, hogy a hétvégi randi nagyon jól sikerült. :) A beszélgetéseken kívül sokat nevettünk, viccelődtünk, és sugárzott mindkettőnkről a boldogság. Mint akik már hosszabb ideje lennének együtt, holott csak pár napja ismertük még egymást. :) A szállodából kifele jövet megjegyezte, nemsokára újra jövünk. :) Ahogy eltelt a hétvége elérkezett az idő, hogy Ő és én is hazamenjünk. Vasárnap a búcsúzás úgy zajlott mint ha évekre válnánk el, nem nagyon akartuk elengedni egymást. Amikor végül hazaértünk jött a telefon, hogy mi a helyzet és hogy vagyok stb. ... Mivel otthon is van munkája, neten nem nagyon csevegtünk. Másnap (hétfőn) munka estig, majd este pár szó és búcsú. Megemlítette, hogy elmehetnék hozzá, de mivel elég messze vagyunk egymástól este már nem tudtam megoldani az utazást. Így azt mondta, majd másnap (kedd) megírja mikor végez és hol tudunk találkozni. Egész nap nagyon vártam, hogy tudjunk beszélgetni, hiányzott és jó lett volna Vele lenni. Ahogy eljött az este írt is. Kicsimnek szólított (előző napokban is csak szépeket hallottam tőle), megkérdezte milyen napom volt, elmondta Ö hol volt majd mondta megy csinálni az otthoni dolgát, később majd lesz. Ám hiába vártam nem jött vissza beszélgetni. :( Azt gondoltam elfáradhatott és lefeküdt pihenni ... (na most lehet tényleg pihent, de motoszkál bennem az, hogy talán máshol kereste esetleg a boldogságot ...) Azt se beszéltük meg mikor találkozunk újra és hol. Így a mai találka is lefújva, hacsak nem jut eszébe az, hogy este utazzak. Ám ahogy Ő hazament vasárnap és teltek a napok én elkezdtem félni attól, hogy bármikor otthagyhat, csajozhat stb. Rákérdeztem párszor, hogy nincs -e valami baj, amire azt felelte, nyugodjak meg és ne parázzak ... Még a kapcsolatunkat is bátran kitárja a világnak, mármint, hogy mi egy pár vagyunk. :) A beszélgetések során elmondta, hűséges típus és ha valami nem tetszik neki egy kapcsolaton belül majd szól időben, hogy lehessen orvosolni a problémát. Ezzel egyet is értek, inkább időben kell megbeszélni a dolgokat, mert ha csak gyűlnek a gondok abból még nagy botrány lehet. Mivel én sem az a fajta vagyok aki megcsalja a párját, hazudozik, bulizik stb. nem is lehet igazán kifogása a dolgok ellen. :) Átbeszéltük a dolgokat amikor csak találkoztunk és nagyon úgy tűnik nekem, hogy tényleg megbízható. De én mégis félek. :( Az van bennem a beszélgetések után is, amikor nem jön vissza már netre, vagy nem hív fel, hogy valami baj van, vagy esetleg csajozik. Én persze azért nem csörgök rá, mert ha tényleg alszik nem akarom felébreszteni. :) Tudom, hogy dolgozik és fáradt, meg idő kell neki munka után még átzökken a hétköznapokba, valamiért mégis az motoszkál a fejembe, hogy félnem kell ettől a kapcsolattól. Mivel Ő kezdeményezett és az Ő ötlete volt a szállodás romantikus hétvége, és hát Ő kérdezett rá többször is arra, hogy lehetünk -e egy pár azt gondolom, hogy komolyan gondolja a dolgot. Naponta is mindig Ő keres (mivel nem tudom mikor végez, a telefonját meg nem használja a munkahelyén). Én viszont nagyon félek attól, hogy újra csalódom. Egyébként először amikor találkoztunk a srác is észrevette a beszélgetések alatt, hogy sokszor összetörtem már érzelmileg ... Én szeretnék megbízni benne, de annyiszor csalódtam már, hogy ez egyenlőre nem megy. :( Azzal viszont, hogy állandóan parázok és rosszakat gondolom lehet megölöm a kapcsolatot. Mert hát egy idő után bosszantóvá is válhat számára az állandó aggodalmam. Eddig mindig csak megcsaltak, hazudtak, megaláztak és elhagytak csak úgy semmi jel nélkül. Sose voltam senkinek jó, nem tudtak megbecsülni. :( Szeretnék egy boldog kapcsolatot, ahol megbecsülnek és szeretnek. Szeretnék boldog lenni és élvezni az életet, de így nem tudom, hogy állandóan attól félek mikor hagynak el vagy csalnak meg újra! :( Amióta ez a srác belecsöppent az életembe, újra rózsaszínben látom a világot. Teljesen belehabarodtam, de félek attól hogy elveszítem. :( Vajon mitévő legyek? Próbáljak megnyugodni vagy féljek továbbra is? Az együtt töltött percek mindig olyan szerelmesek és normálisak, hogy aggdalomra ok nincs, de amikor nincs velem jön a pánikolás. :( A srácot persze nem szeretném általánosítani, mert nem mindenki egyforma és lehet Ő jó meg hűséges, de akkor is félek. :) Ez a kapcsolat igaz még nagyon fiatal és bármi megtörténhet, de én mindig hosszú távra tervezek. Komoly kapcsolatot és boldog életet szeretnék! Előre is köszönöm Mindenkinek a válaszokat!!! Anonymus01 http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4113 Nem tudok bízni a páromban! Wed, 16 May 2012 03:05:01 +0200 Szia ! Te kivel csináltattad és hol? szkata http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4071#4112 szerelmi kötéshez segítség Sat, 12 May 2012 17:43:07 +0200 Sziasztok! Aki tud segitsen! Szerelmi kötést akarok csináltatni,kihez forduljak? szkata http://www.parkapcsolatok.hu/forum.php?tema=4071#4111 szerelmi kötéshez segítség Sat, 12 May 2012 17:41:32 +0200