Kategória: Kapcsolat pszichológia Téma: Elhagytak?
Dátum: február 3. 20:20 Név: János
További információk csak belépett felhasználóinknak!
| | | |
Hat éve ismerkedtem meg a párommal. Neki volt ekkor már két gyermeke. Kb egy év után összeházasodtunk, mert dúlt a szerelem közöttünk. És boldogan éltünk... Egy évvel ezelőtt a feleségem úgy döntött, hogy neki jobb lenne Budapesten, mivel ott több a munkalehetőség. Engemet a munkám még idekötött, valamint megbeszéltük, hogy a gyerekek is maradjanak legalább addig, míg az iskola véget nem ér. És mihelyt el tudok innen szabadulni (ez az idén nyáron lenne esedékes), utánuk költözöm én is. És ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De sajnos időközben úgy néz ki megváltoztak a dolgok. Tervbe volt véve, hogy a Karácsonyt együtt töltjük Pesten. De mikor indultam volna közölte, hogy ők jönnek haza. Én türelmesen vártam két napot mire hazaértek, de másnap már mentek is vissza. De búcsúzáskor még mondta, hogy akkor Szilveszterre menjek fel. Persze Szilveszterkor már kifogásokat talált, hogy miért is ne menjek. De én ennek ellenére felmentem. De így utólag már bánom is, mert abból is csak veszekedés lett, így másnap délben már indultam is vissza. Ja és persze, nem tölthettem vele az estét, mert nem engedett fel ahol lakik. Még szerencse, hogy volt hol aludnom. És én azóta nem is láttam, egyszerűen még beszélni sem tudok vele azóta normálisan. Úgy érzem, hogy teljesen elhanyagol. Pedig én mindent megtennék azért, hogy a kapcsolatunkat rendbe tudjam tenni. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt már sehogy sem tudom. Persze mint mindennek, ennek is voltak azért előzményei. Nem igazán jött ki a családommal, mert ő úgy érezte, hogy mindenbe beleszólnak. Pedig, maximum csak mondták, hogy ezt nem így, vagy úgy kéne. De persze semmit sem volt kötelező úgy csinálnunk. Egyébként, azon is látszik, hogy milyen nehéz vele dolgokat megbeszélni, hogy ha valamiben döntenünk kellet, és én mondtam, hogy ezt nem így kéne csinálni, akkor ő csak azért is azt tette amit a fejébe vett. És ha később kiderült, hogy rossz döntés volt, és én mondtam neki, hogy ezt előre megmondtam, akkor még ő volt felháborodva. A vége felé már ha kérdezett, akkor elmondtam neki, hogy csinálhatja így is, meg úgy is. És persze kifejtettem mindkét érvet. És a végén még is csak ő döntött benne, de ekkor már én voltam a hibás ha rosszul sült el a dolog. Úgy hogy most úgy állok, hogy se vele se nélküle... De nekem nagyon hiányzik. Én vele szeretném leélni az életemet. És hogy Ő mit is akar??? Hát ezt még ő sem igazán tudja. Van amikor kedves hozzám és kérdi, hogy mikor megyek fel hozzá. Máskor meg azt vágja a fejemhez, hogy jobb nekünk külön. Ha valaki tanáccsal tudna ellátni e téren, vagy csak egyszerűen megírja a véleményét, annak nagyon hálás lennék.
|